Szolnoki helikoptertúra - hunszabi beszámolója

2012.08.30. 14:00

Hargita Nándor

Mindig is vágytam a repülésre. Ki ne álmodna arról, hogy szárnyal a föld felett

Korábban még csak repülőn sem utaztam. Végül úgy alakult, hogy augusztus 2-án rögtön a dolgok közepébe vágva egy katonai szállítóhelikopterrel élhettem át életem legszebb utazását.

Volt egyszer egy, a Honvédelmi Minisztérium és az Indafotó által közösen szervezett „Katonák, hősök" című fotópályázat, ahol néhány fotóstársammal együtt (többek közt Ilonával) különdíjként egy helikopteres repülést nyertünk el.

A találkozó augusztus másodikán, csütörtök délután volt a Honvédelmi Minisztérium előtt. Innen kisbusszal indultunk a Szolnoki Helikopterbázisra, ahol korábban Indafotós séta is volt, akkor bemutatták számunkra az egész bázist.

A buszon az olimpiai témák közepette kiderült, hogy éppen Merész Marcival a női vízilabda csapat edzőjének fiával beszélgetek. Ezúton is nagy gratula a csapatnak a 4. helyezésért!

Négy óra tájban megérkeztünk a bázisra, ahol egy rövid szünet után Bali Tamás alezredes tájékoztatott minket a repüléssel kapcsolatban.

TomHanx: Ahol megállt az idő (2009)

Balp: még térképen a táj

Megtudtuk, hogy egészen az Északi középhegységig elmegyünk, Bogácsnál teszünk pár kört és vissza. Röpke másfélórás repülés, amiről nem is álmodtunk. Abban a tudatban voltam, hogy eljövünk, repkedünk kicsit a bázis körül és mehetünk is haza, de ez óriási hír volt.

hunszabi: Eligazítás

TomHanx: Pont ott...

A következő fontos téma az a bizonyos vödör volt, amit végül szerencsére senkinek sem kellett használnia. A felszállás 17 órára volt tervezve, a madárka pedig egy MI-8-as szállítóhelikopter volt.

hunszabi: MI-8

Balp: A pilóta a madár és a cél

A beszállás után beindították a fülsüketítő hajtóműveket és nemsokára felemelkedett a helikopter. Mindenki kattintgatott őrülten, mondván ilyen élményben egyhamar nem lesz újra részünk. Átrepültünk a Tisza felett és egyre emelkedtünk, pár száz méter magasból minden aprónak tűnt, odafentről a végtelen sík Alföld valóban térképpé varázsolódott.

Balp: Holt-Tisza

hunszabi: Árnyék

Balp: messzi a Tisza-tó

hunszabi: Zúg a traktor

hunszabi: Útelága...nehéz szó

Balp: ültetvény

Balp: egy utca

hunszabi: Vasút

A madárvédelmi területet elhagyva szinte a föld felett repültünk 300-al nyitott ablakok mellett, hihetetlen élmény volt. Beülhettünk a technikus helyére a pilótafülkébe a pilóta és a navigátor mögé, teljesen más szemszögből látva repülésünket.

hunszabi: A volán mögött

hunszabi: Egyenesen előre!

Az Északi középhegység közelében az ajtót is kitártuk (természetesen az ajtóban vigyáztak ránk ki ne pottyanjuk), ekkor akkora huzat lett, hogy alig bírtam a gépet kitartani az ablakba. Felállhattunk, szabadon járkálhattunk (persze csak mértékkel, mégiscsak egy levegőben lévő 10 tonnás valamin voltunk), kiülhettünk az ajtóba, kinyithattuk az ablakokat, bármit kérdeztünk válaszoltak, egyszóval fergetegesek voltak a honvédek.

TomHanx: Az árnyék

Balp: lyuk a mélybe

TomHanx: Ugrás előtt

Balp: Szabi céloz

A legszebb rész a Bükk, valamint Bogács volt, ahol tettünk pár kört és integettünk a helyieknek a nyitott ajtón keresztül.

hunszabi: Völgy

TomHanx: Csak semmi pánik!

hunszabi: Alattam a föld, fölöttem az ég..

Olyan fordulatokat csinált a gép, hogy már vártuk mikor esünk ki az ajtón, furcsa érzés egyik oldalon csak a talajt látni, míg a másikon az eget.

hunszabi: Bükk felett

Visszafele a késő délutáni nap sugarai elképesztő látványt nyújtottak.

hunszabi: Mennyei kilátás

hunszabi: Hazafelé

hunszabi: Liget

Balp: 4

hunszabi: Város

Nézve a csodás tájat és tudva, hogy a levegőben repülünk néhány méterrel a föld felett hirtelen teljes nyugodtságot éreztem, szétnézve a mellettem ülők széles mosolyán azt hiszem a többiek is hasonlóképp éreztek.

TomHanx: Kamera mögött

TomHanx: Mosoly a felhők felett

Visszafelé még tettünk egy apró kitérőt, próbalandolásként leszálltunk egy tisztáson. Felszállva pedig a friss bálák sokasága ragadott meg.

hunszabi: Bála minimál

TomHanx: Landolás előtti pillanat

Balp: géppark leszállás után

Visszaérve a bázisra megköszöntük ezt a felejthetetlen élményt. Látva a pilóták mosolyát ők is nagyon élvezték a repülést, akárcsak mi. Ezután még megnéztük a kutató-mentő szállítóhelikoptert is a naplemente fényeinél.

hunszabi: Naplementében

Fél 8-kor viszont búcsút vettünk a bázistól és egy óriási élménnyel a szívünkben indultunk hazafelé.

Ezúton is köszönjük Szecsey Istvánnak, a Honvédelmi Minisztérium munkatársának a szervezést, a Minisztériumnak és az Indafotónak a fotópályázatot és a katonáknak a felejthetetlen élményt.

GYŰJTEMÉNY FOTÓI:

Címkék: repülés szolnok helikopter jutalom mi8 katonák hősök szolnoki helikopter bázis

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://indafotobig.blog.hu/api/trackback/id/tr524739854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hargita Nándor · http://sliceandsmile.blog.hu 2012.08.30. 15:38:41

Személyes megjegyzésem: kicsit úgy éreztem magam, mint anno képszerkesztőként, amikor a Földes megérkezett Patagóniából, és megkérdeztem, hogy: "András, hogy a picsába csináltad ezt a sok gyönyörű képet, amikor arra is figyelni kellett, hogy ne essél le a hegyről?" A válasz annyi volt: "Nándi, oda se néztem, csak kattintottam, ez lett az eredmény." galeria.index.hu/kult/2010/02/09/guillamet/5